H.Gábor Erzsébet
Százezer éve
Fölöttem átlátszó búra van -
kimenteném néha úgy magam!
Kétszínű, kérkedő Kánaán,
mindenki átlép a bánatán.
Virágzó pálmafák, mű Napok -
százezer éve, hogy hű vagyok!
Fuldoklom! - túl sok a műanyag,
őriznek sziklányi tűzfalak.
Vadkacsok nyílnak a torz igén -
kellene már egy kis oxigén!
Levegőt, levegőt adjatok!
megfojt e látatlan vasmarok.
Bőröm a perzselő Napra vágy,
s szárnyakra, melynek a selyme lágy,
magasra repülnék - messze fel,
oda hol öröm van - innen el!
S ha majd a daloló szél repít,
szabadság mámora részegít.
2015.06.01.