Milyen lennék, ha nem vidám,
a nap derűt sugall,
nem tűnődöm kis bánatán
felhő-gondjaival.
Mégis túlzó e ragyogás,
árnyékba húzódom.
Zeném kis rigó-csacsogás
s hozzá dúdolt dalom.
Versem egy ív papírra fér,
tuják lesik a sort,
águk remeg, kezemhez ér,
frissítve minden szót.
Félkész a vers. Várjon a gép,
billentyű, papírok,
medence hűt le némiképp
és új gondolatok.
Azt látom csak, hogy kósza szél
rabol minden lapot...
Gondolatom már mennybe ér,
s én lenn villám vagyok!