Michelangelo Buonarroti: 151. szonett (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 06 2015 14:38:22
V
Tebenned, kecses, szép és büszke dáma,
jó és rossz, szíved mélyére rejtve,
egybeforrt; taszít és vonz egyszerre,
kibontanám, de túl nagy lenne ára.
Teljes hír
Michelangelo Buonarroti: 151. szonett
Non ha l’ottimo artista alcun concetto
c’un marmo solo in sé non circonscriva
col suo superchio, e solo a quello arriva
la man che ubbidisce all’intelletto.
Il mal ch’io fuggo, e ’l ben ch’io mi prometto,
in te, donna leggiadra, altera e diva,
tal si nasconde; e perch’io più non viva,
contraria ho l’arte al disïato effetto.
Amor dunque non ha, né tua beltate
o durezza o fortuna o gran disdegno,
del mio mal colpa, o mio destino o sorte;
se dentro del tuo cor morte e pietate
porti in un tempo, e che ’l mio basso ingegno
non sappia, ardendo, trarne altro che morte.
(Nem kitűnő művész semmi gondolat(ötlet, ide, fogalom)/van egy márványban egyedül(magányos) nem is határol körül/az ő fölöslegével; egyedül az jut el oda,/akinek keze engedelmeskedik az értelemnek(észnek).//
A rossz, ami elől menekülök(szökök), a jó, ami nekem remény,/benned, bájos, kecses nő(asszony), büszke, és díva(körülrajongott)/benned van elrejtve; ezért én többé nem örvendek,/a művészettel(művel) ellentétes a vágyam hatása.//
A szerelem tehát nem oka, a te szépséged sem,/vagy ridegséged(keményszívűség, szilárdság)vagy szerencse,vagy nagyképű lenézés /az én rossz bűneim miatt, vagy végzet, v. sors.//
ha a te szívedben belül a halál és a kegyelet;/egy időben megnyit, amit az én gyenge tehetségem(értelem, ész)/nem tud, lángolva, kihúzni a másikat, ami a halál.//
Michelangelo Buonarroti: 151. szonett
Szobrásznak nem való, kinek az álma
nem fedi fel, a márvány legmélye
mit rejt, művész nem lesz, ki eszére
nem hallgat, s kövét csak vésővel vájja.
Tebenned, kecses, szép és büszke dáma,
jó és rossz, szíved mélyére rejtve,
egybeforrt; taszít és vonz egyszerre,
kibontanám, de túl nagy lenne ára.
Nem szépséged zavar, se a szerelmet
lenéző gőgöd, se átkos bűnöm,
mit én is megvetek, se torz életem;
ha szíved egyként rejt halált, s kegyelmet
is, és észre nem veszem, e műből
a halált bontom ki, s porrá égek el.