Michelangelo Buonarroti: 62. szonett 8műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 07 2015 13:17:32
V
Szenved a kovács is, míg tűz hevével
nyújtja vasát, de örül, mert szép lesz a műve,
aranyműves az aranyát veti a tűzbe
azért, hogy a tisztaságot elérje;
Teljes hír
Michelangelo Buonarroti: 62. szonett
Sol pur col foco fabbro il ferro sterne
al concetto suo caro e bel lavoro,
né senza foco alcuno artista l’oro
al sommo grado raffina e rende;
Né l’unica fenice sé riprende
se non prim’arsa; ond’io, s’ardendo moro,
spero piú chiar resurger tra coloro
che morte accresce e ’ltempo non offende.
Del foco, di ch’i’ parlo, ho gran ventura
c’ancor per rinnovarmi abbi in me loco,
sendo giá quasi nel numer de’ morti.
O ver, s’al cielo ascende per natura,
al suo elemento, a ch’io converso in foco
sie, come fie che seco non mi porti?
(Nyers:
Mint tűzzel a kovács a vasat nyújtja/Az ő elképzelésében kedves és szép munka/Tűz nélkül senki művész aranyat/A legkimagaslóbb fokozatúra nem finomít és alakít//
A főnix sem tör fel/ha el nem ég; énem halálra ég/remélem, több fény támad közöttük,/akik meghaltak, és idő sem árt nekik.//
A tűz, amiről beszélek, nagy szerencse,/Még egyszer a megújításért, adj bennem helyet(Adj még húzó erőt)/Érzem már majdnem számol halál jele.//
Ó igaz, az égbe felemelkedik természetes állapotában, személyében/Az ő tulajdonába, én, aki megtért tűzben,/lehet, hogy nem visz magával engem?//
Michelangelo Buonarroti: 62. szonett
Szenved a kovács is, míg tűz hevével
nyújtja vasát, de örül, mert szép lesz a műve,
aranyműves az aranyát veti a tűzbe
azért, hogy a tisztaságot elérje;
ha el nem ég, sose támad új létre
a főnix se; érzem, hogy testem gyenge tüze
kevés, bűnös lelkem erőtlen, hogy leküzdje
a holtak vaksötét honát a fénye.
Talán a sors kegyes, s a tűz, miről beszélek
én, egyszer még segít, s habár közel halálom,
talán örökre nem halok meg mégse.
Ó, félek, az égi tűz is kevés lesz,
és mégse tisztulok meg jól, s hiába vágyom
rá, nélkülem száll vissza majd az égbe?