Thomas Moore: The Evening Bells (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 11 2015 16:18:41
H
Az estharang, az estharang,
ma is sokat jelent e hang,
otthont, s szép gyermekéveket
idéz e hű emlékezet.
Teljes hír

Thomas Moore: The Evening Bells
Those evening bells! those evening bells!
How many a tale their music tells,
Of youth and home and that sweet time
When last I heard their soothing chime.
Those joyous hours are past away:
And many a heart, that then was gay.
Within the tomb now darkly dwells,
And hears no more those evening bells.
And so 'twill be when I am gone:
That tuneful peal will still ring on,
While other bards shall walk these dells,
And sing your praise, sweet evening bells!
(Az esti harangok
Azok az esti harangok! Azok az esti harangok,/Mennyi mesét mesél az ő zenéjük,/Az ifjúságról, és otthonról, és arról az édes időről,/Amikor utoljára (legutóbsmiley hallottam az ő csillapító (enyhítő) hangjukat.//
Azok a boldog órák elmúltak:/És sok szív, ami akkor vidám volt,/egy sír(domsmiley alatt most sötéten lakik/És többé nem hallja azokat az esti harangokat.//
És így lesz ez, amikor én jövök:/Ez a dallamos harangjáték(zúgás) fog csendesen csengeni (szólni)/Amikor más költők sétálnak ezekben a völgyekben/És éneklik dícséretedet, édes esti harangok. - NDI jóváhagyásával!)
Thomas Moore: Az estharang
Az estharang, az estharang,
ma is sokat jelent e hang,
otthont, s szép gyermekéveket
idéz e hű emlékezet.
A múltra emlékezni hív:
hisz elment sok víg ifjú szív.
Mély a sír, nem ereszt a hant,
s nem hallik ott az estharang.
Az én időm is eltelik:
új költő jár merengve itt,
s dicséreted dalolja majd,
helyettem is, szép estharang!