MARINA CVETAJEVA: RÁM HAJAZOL ERRE JÁRVA...
Írta: Szollosi David Dátum: Június 13 2015 04:42:12
H
Rám hajazol erre járva,
Földre néz tekinteted.
Nékem is szemem lezárva!
Állj, halandó, percre meg!
Teljes hír
Идешь, на меня похожий…
Идешь, на меня похожий,
Глаза устремляя вниз.
Я их опускала - тоже!
Прохожий, остановись!
Прочти - слепоты куриной
И маков набрав букет,
Что звали меня Мариной
И сколько мне было лет.
Не думай, что здесь - могила,
Что я появлюсь, грозя...
Я слишком сама любила
Смеяться, когда нельзя!
И кровь приливала к коже,
И кудри мои вились...
Я тоже была прохожий!
Прохожий, остановись!
Сорви себе стебель дикий
И ягоду ему вслед, -
Кладбищенской земляники
Крупнее и слаще нет.
Но только не стой угрюмо,
Главу опустив на грудь,
Легко обо мне подумай,
Легко обо мне забудь.
Как луч тебя освещает!
Ты весь в золотой пыли...
- И пусть тебя не смущает
Мой голос из под земли.
_________________________
RÁM HAJAZOL ERRE JÁRVA…
Rám hajazol erre járva,
Földre néz tekinteted.
Nékem is szemem lezárva!
Állj, halandó, percre meg!
Olvasd el – csokorba szedve
Tyúkhúrt, hulló pipacsot –
Marinának hívtak, s rendre
Élet hány év adatott.
Ne gondold: ez sír, itt fekszem,
És kiugrok, zord alak…
Túlságosan is nevettem,
Amikor nem volt szabad!
Vér keringett bennem anno,
Ráztam göndör fürtöket…
Én is voltam egy halandó,
Állj te is egy percre meg!
Szedd magadnak, tépd a szárnál,
Vadon bővében terem, –
Temetői szamócánál
Nincs finomabb semmi sem.
Csak ne állj fölöttem bénán,
Főd lehajtva gyászosan,
Gondolj könnyű szívvel énrám,
Felejtsél el gondtalan.
Hogy vetülnek rád a fények!
Rajtad színarany a por…
– Ne zavarjon az se téged,
Hogy hangom a föld alól.
* * * * *