Hintázom és álmodozom,
merengek arany alkonyon.
Felpattanok a felhőkre,
égi tarkálló mezőkre.
A gondolatok felszállnak,
kívánságok angyalszárnyak
hátán... a magasba hágnak,
eltűnnek fekete árnyak.
Elérkezett az ideje
a teremtő alkotásnak,
gondolat varázsereje
véget vet ragaszkodásnak,
a lélek hite, ereje
gátat szab ravaszkodásnak...
Hinta lassul, távolodom
a felhőktől... s nem álmodom...
Kartal, 2015.06.11.
Szőke Zsuzsanna