Hiába
Írta: hzsike Dátum: Június 20 2015 06:17:39
H
Ülök a parton a fák alatt,
magányom vállamra rászakad,
éjszínű kendőmet megkötöm,
rám néz a szél, de ma nem köszön.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Hiába
Ülök a parton a fák alatt,
magányom vállamra rászakad,
éjszínű kendőmet megkötöm,
rám néz a szél, de ma nem köszön.
Nem simít, nem dalol, nem zenél -
hiába kérdezem, nem beszél,
hajamra színezüst este száll,
reményem elhagyott, messze jár.
Egeknek könnye hull válaszul -
ölelne magához már az Úr!
Megváltást remélve szenvedek,
bánatom zokogva eltemet.
Hiányod szívembe árkot ás -
tudom, hogy nem lesz több állomás!
Nekünk már nem jár a szép zenit -
ez jutott néked és nékem is.
Ülök a parton a fák alatt,
magányom vállamra rászakad,
kifosztott lelkem oly nincstelen,
keselyűk osztoznak kincsemen.