Dorothy Parker: Ballade of Unfortunate Mammals (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Június 25 2015 15:54:21
H
Bot, kő, magány nem fájhat így;
a szerelem bús tengermély;
ketyegi, mint óra, álmaid;
Bolygó Zsidó ő, s vissza-visszatér.
Teljes hír
Dorothy Parker: Ballade of Unfortunate Mammals
Love is sharper than stones or sticks;
Lone as the sea, and deeper blue;
Loud in the night as a clock that ticks;
Longer-lived than the Wandering Jew.
Show me a love was done and through,
Tell me a kiss escaped its debt!
Son, to your death you'll pay your due-
Women and elephants never forget.
Ever a man, alas, would mix,
Ever a man, heigh-ho, must woo;
So he's left in the world-old fix,
Thus is furthered the sale of rue.
Son, your chances are thin and few-
Won't you ponder, before you're set?
Shoot if you must, but hold in view
Women and elephants never forget.
Down from Caesar past Joynson-Hicks
Echoes the warning, ever new:
Though they're trained to amusing tricks,
Gentler, they, than the pigeon's coo,
Careful, son, of the curs'ed two-
Either one is a dangerous pet;
Natural history proves it true-
Women and elephants never forget.
L'ENVOI
Prince, a precept I'd leave for you,
Coined in Eden, existing yet:
Skirt the parlor, and shun the zoo-
Women and elephants never forget.
(Ballada szerencsétlen emlősökről
A szerelem élesebb, mint kövek vagy faágak, /magányosabb, mint a tenger, mélyebben szomorú,/hangos (lármás, zajos) mint egy ketyegő óra,/hosszabb életű, mint a vándor zsidó./Mutass szerelmet, mely elfáradt és kész volt,/mesélj csókról, melyet nem adnak meg,/fiam, halálodig fizetni fogod, ami illet,/Asszony és elefánt sosem felejt!//
Egy férfit mindig, ó jaj, keverni kéne,/egy férfit mindig, hejhó, körüludvarolni (megnyerni) kell./Így, ha elhagy ősöreg csapdában,/akkor elősegítette uralkodásának kiárusítását./Fiam, a sanszod ritka (sovány) és kevés,/Nem akarod megfontolni, mielőtt kész vagy?/Vadássz, (tüzelj) ha kell, de tartsd szem előtt/Asszony és elefánt sosem felejt!//
Cézártól Joynson-Hicks-en át/visszhangzik a figyelmeztetés mindig újra:/Bár ők felkészültek szórakoztató (élvezetes)trükkökel(fortély),/szelídebbek, mint a galamb turbékolása,/Óvatosan fiam, az átkozott párossal -/mindkettő egy veszélyes állat:/a természet története bizonyítja az igazat-/Asszony és elefánt sosem felejt!//
AJÁNLÁS
Herceg, egy szabályt (alapelv)hagynék neked,/Paradicsomban alkották, létezik még:/Nőt a szalonba, kerüld az állatkertet -/Asszony és elefánt sosem felejt!-Haasz Irén nyerse)
Dorothy Parker: Dal a szerencsétlen emlősökről
Bot, kő, magány nem fájhat így;
a szerelem bús tengermély;
ketyegi, mint óra, álmaid;
Bolygó Zsidó ő, s vissza-visszatér.
Mondd, szerelem kell, s szenvedély,
s kérd, tűz legyen csókjaiban!
Sírig fizetsz minden szavadért –
nő, s elefánt sosem felejt, fiam!
A férfit, jaj, s a vágyait,
a férfit, hej, szítsd, és ne félj;
ősi csapda ez, s jól működik,
és hatalmat ád nőnek a kéj.
Fiam, itt győzni nincs esély-
döntsd el, hagyod-e annyiban?
Éld ki vágyad, ám de ne remélj:
nő, s elefánt sosem felejt fiam.
Szólt már Caesar, és Johnson-Hicks,
vigyázat, mert nagy a veszély:
a trükköket ők jól ismerik,
turbékol mind, s galamb-mód beszél,
óvatos légy, fiam, ezért-
veszélyesek mindannyian;
törvény ez, és igaz beszéd –
nő, s elefánt sosem felejt, fiam.
Ajánlás
Édeni tan, érvényes még,
Herceg, fogadd meg hát szavam:
nővel, s állatkertben ne élj –
nő, s elefánt sosem felejt, fiam.