Bensőséges
Írta: iytop Dátum: Július 01 2015 04:45:53
H
Elcsúsztam.
Ilyen az ember, ha nem néz a lába elé,
egy falevélen, egy virágon...
Talán a szívemen, mit nem éreztem,
Teljes hír
Elcsúsztam.
Ilyen az ember, ha nem néz a lába elé,
egy falevélen, egy virágon...
Talán a szívemen, mit nem éreztem,
- nem fogom kimondani, hogy hol hibáztam -.
Szeretném, ha a Nap lemosná a rossz emlékeimet.
A világ szemében mélyre süllyedtem.
Botladozva, de mégis felemelkedtem, ahogy a magas hegyek felé fordultam,
egy téli napnyugtában, és oly erőteljesen hömpölygő víz nyomában,
- az álmos forrásoknál, a jég alatt -.
Borzalmasan havazott. Könnyezett a szemem...
A hófergeteg játszadozott, forgott,
hallottam a füttyét, süvítését az ágak közt a szélnek,
ezüsthamu - talán én vagyok a vétkes -,
de miért is hazudnék... így kínozza a gondolatát, tudatát a lénynek.
Reggel van - nem láttam életemben ilyet -,
az erdő megcsillogtatta a tavaszt,
már meleg a levegő, a köd rácsavarodik a faágakra,
és érzem a láthatatlan erőt, mely körbefog, mint egy szikraraj,
- az öreg erdő bölcsessége, vad fiatalsága -.