A Királylány és a Szörnyeteg
Írta: sziszifusz Dátum: Február 27 2008 06:07:03
Langyos déli szél simogatta,
könnyektõl fénylõ, bájos arcodat.
H
Teljes hír
Álmomban, a vén tölgyfák alatt,
egy forráskút mögül megláttalak.
Régesrég történt a rút eset,
hogy jogtalanul megszerettelek.
Izzadtam és remegett testem,
rémképet festett a hajnali táj.
Csak bámultalak önfeledten,
a kút szélérõl, -mint Békakirály.
Langyos déli szél simogatta,
könnyektõl fénylõ, bájos arcodat.
Ott álltál árván, elhagyatva,
szívedre csorgott a bús alkonyat.
Észre vettél, s felcsillant a szemed,
(-oly szép voltál kék fátyolruhában!)
azt hitted elveszett kedvesed
vár, elátkozva a pocsolyában.
Hozzám léptél és felemeltél,
elfutni tõled, már nem volt erõm.
Bús lelkemben megenyhült a tél,
a hó megolvadt, fönn a hegytetõn.
Királylány voltál, -Én csúf varangy.
Megcsókoltál, ahogy a mesékben.
Könyörögtem: -menj el, ne maradj!
Csalódsz majd az újjászületésben!
Nem vagyok lovag, csak Szörnyeteg.
-Egy púpos Királyfi -szamárháton...
ki bújában magát ölte meg,
hogy vígaszt kapjon a másvilágon.
-Hosszú csók volt, szánk összeégett,
felmelegített, s megszûnt az átok!
A béka újra emberré lett,
de elvesztett egy igaz barátot...
-Álmomban, a vén tölgyfák alatt,
sok éva annak, hogy megláttalak.
Azóta is kísért a végzet:
Veled álmodok tündérmeséket!