THERESE DAHN: SZELLŐRÓZSÁK
Írta: Szollosi David Dátum: Július 11 2015 05:10:43
H

Nincs illat, színorgia, báj,
Csak erdő van meg félhomály.
Alatta vén, termetes fáknak
Mohák fölé kikandikálnak,

Teljes hír


Anemonen

Sie sprießen licht aus Waldesnacht,
Ohne reichen Duft, ohne Farbenpracht,
Unter den großen, alten Bäumen,
Über das Moos wie flutend Träumen:
Wann der Wind vorüber streicht,
Neigen sie ihre Köpfchen leicht,
Aber wo die Sonne licht
Durch die Blätterkronen bricht,
Saugen sie all das goldige Scheinen
Sehnsuchtsvoll in den Kelch, den kleinen.

So blühen sie scheu, ohne Glanz und Pracht:
Die lichten Kinder der Waldesnacht.
______________________________________


Szellőrózsák

Nincs illat, színorgia, báj,
Csak erdő van meg félhomály.
Alatta vén, termetes fáknak
Mohák fölé kikandikálnak,
S mikor egy szellő átvonul,
Virágfejecskéjük konyul.
De ha napfény töri át
Fenn a lombos koronát,
Kis kelyhük azt beszívja, issza,
És halványzöldben adja vissza.

Így nyílnak félve: nincsen pompa, gőg,
Erdőhomálynak gyermekei ők…

* * * * *