Új életünk kapujában,
engedd, hogy szeresselek,
nem vágnak itt arcul százan
vigyázok Rád, ne feledd!
Gonosz erő, nincs hatalmad,
nincs már többé felettünk
nem lesz soha több alkalmad
bántani mert nem leszünk...
Új életünk mint a csillag
vagy t'án a Hold úgy ragyog,
nézd csak kedves, nézd, az, mi az?
Boldogságunk! Akarod!
Akarod a fényt még velem,
tudod, összetartozunk,
kell még ez a gyümölcs nekem,
győztes minden hajnalunk!
ránk borul a bíbor alkony
és mi újra szeretünk,
ez a kincsünk, itt van, adott,
és a két szép gyermekünk!
Óvjuk őket amíg élünk
szeretetünk végtelen
senkitől mi már nem félünk,
életünk így szép lehet!