Háromszázkilencvenkilenc, ... - (és még egy fél)
Únom, így a négyszázadik derekán,
De nagyon kérlek adj ezret nekem még!
Bár kínoz az egyedüllét, a magány,
A velem és nálam-nélküliség!
Mécses lángja pislákol, nem alszik ki,
- A rózsa is virítja örök szépét
Szívem sötét temetője 'mind őrzi
Elhunyt szeretteim utolsó képét.
Mert mi is lehet a boldogság ára,
(A szeretet ellenértéke), - míg, ha
Végként fakul, (tán felejtődik), - sápad,
Utóbb csak a temetett sírja marad?
Utóbb... egy parány hant, - majd lélekharang,
- S szálnyi rózsa, gyertyaláng hamvadatlan.
Louis de la Cruise
(1616-....)
20150629
Minden jog fenntartva!