Az erdőben
Írta: iytop Dátum: Július 17 2015 05:16:25
H
Csendesen, derűsen ereszkedett le az este,
a szél csúsztatta a fák között,
messziről, a patak felől hallatszott,
visszhangzott a tehénkolomp az erdő fölött.
Teljes hír
Csendesen, derűsen ereszkedett le az este,
a szél csúsztatta a fák között,
messziről, a patak felől hallatszott,
visszhangzott a tehénkolomp az erdő fölött.
Kéménynek tűnt az égbolt, ezüstös,
az elém terült havon csúsztak szemeim,
minden fehér volt, megszégyenített,
mert ebben a vakító fehérségben egy fekete pont voltam.
És egészen odáig hallatszott, Keletről,
bennem a neved, és hallom halkan...
hosszúkás, tatárszemű lány,
homlokod oly fehér, forró... szokatlan.
Eszemben van az idő, mikor váratlanul,
boldogan és idegenként újra látlak...
egymás mellett mentünk egy ideig,
majd szétváltak útjaink a hófúvásban,
ott hagytál vissza sem néztél.
Hullámokban részegíts erdő!
A téltől, az esttől csendesen,
kérlek űzd el ösvényemről
a legszebb őzt, mert szeretem.
Inkább gyújts lobogó lángot a vízeséseken,
csillogtasd a titokzatos csillagokat,
állítsd le mélységben őrlődő lelkem,
csak a megnyugvást, a lelki megbékélést add vissza.