Gyermekkori nyarak
Írta: Magdileona Dátum: Február 27 2008 08:10:22
T
Gyermekkori nyarak, napsütött emlékek...
tévé, komfort nélkül tombolt a szabadság
Teljes hír
Gyermekkori nyarak, napsütött emlékek...
tévé, komfort nélkül tombolt a szabadság
ott, ahol akkor nagyszüleim éltek, kerítések
sem voltak, s a közeli mezõk és tágas rétek
közepén legelészõ csorda volt inkább
természetes, mint az, ha a falun átfutó
egyetlen kövezett úton megjelent egy autó...
Nagyapám, te aztán nem voltál annyira
pusziosztó fajta és szószátyár - s ez nem hátrány -,
nem beszéltél egy szót sem feleslegesen,
inkább hallgattál nagyokat, jó mélyen.
Reggel kiballagtál a szõlõbe szépen,
s ahogy az idõ telt és délre járt az óra,
nagyanyám buzgón sertepertélt - tudta,
hogy jössz, tálalt s már rakta is eléd -
mindegy, hogy egyszerû volt, de ebéd...
Kék szemed néha vidáman csillant,
nem gyõztünk olyankor téged csodálni
- amiket meséltél, s ahogyan elmondtad -,
fanyar humorod és néhány mondásod
még ma is bennem él, s olykor megkacagtat...
Még emlékszem, hogy csókánk, a Matyi
szádból a cigarettát hányszor lopta ki...
de volt, hogy õsz-kopasz fejedrõl a sapka
valami úton-módon a hatalmas eperfa
lombkoronájának tetején kötött ki...
A te százéves bicikliden tanultam meg
- hogyne, váz alatt! - szaporán tekerni,
majd úgy, ahogy tõled ellestem és láttam,
hátsó láblendítéssel büszkemód leszállni...
Ti már nem éltek rég, de bennem az emlékek
vidám és gondtalan nyarakat idéznek,
ha sírotok elõtt idõnként megállok,
egyszerû mindennapjaitokra
s a gyermekkori, gyönyörûséges nyarakra
hálásan emlékszem.