Hozzád jöttem, de nem gyónok...
Írta: csak-fater Dátum: Február 27 2008 08:10:41
T
Hatalmas ajtó, óriási kilincs,
Belépek, a templomban senki sincs.
Teljes hír
Hozzád jöttem, de nem gyónok...
Hatalmas ajtó, óriási kilincs,
Belépek, a templomban senki sincs.
Tétován elindulok az oltár felé,
Remeg a lábam, tán görcs állt belé.
Torkomban érzem dobogni a szívem,
Könny kopogtatja belülrõl szemem.
Térdre rogyok, felemelem fejem,
Keresztre szegzem fátyolos tekintetem.
Elcsukló hangon, de érthetõen szólok,
- Eljöttem, hozzád jöttem, de nem gyónok.
Próbára teszel ismét Istenem!
Ám lelkem a kezedbe leteszem,
Hagyd végre kérlek, hogy boldog lehessek,
Hogy az élet gyümölcsöskosarából én is ehessek!
Elvettél tõlem már sok embert, kiket szerettem.
De látod? Látnod kell, nem rendült meg a hitem.
Átölel, felemel, lágyan ringat Nap sugara,
Miként aprócska gyermeket féltõ, szeretõ dajka.
Elég volt a fájdalmas, szürke hétköznapokból,
Színt akarok, részesülni a bõség kosarából!
Mostanra talán már megérdemlem,
Hogy függõágyába fogadjon a szerelem,
Ha még szívem tövis is szúrja, s bánat rágja,
De jajszónak vége, legyen rózsának virágja.
Nem kérek sokat, csak szerelmet, békét és nyugalmat,
S minden bûnbánónak, megbocsátónak Isteni oltalmat!