Александр Пушкин: ЭХО (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Július 25 2015 19:39:46
Sz
Zenghet erdő ordas hangtól,
kürt rivallhat zord viharból,
dombok mögül lány-hang, ha szól –
mint szél, sietsz
Teljes hír
Александр Пушкин: ЭХО
Ревет ли зверь в лесу глухом,
Трубит ли рог, гремит ли гром,
Поет ли дева за холмом -
На всякой звук
Свой отклик в воздухе пустом
Родишь ты вдруг.
Ты внемлешь грохоту громов
И гласу бури и валов,
И крику сельских пастухов -
И шлешь ответ;
Тебе ж нет отзыва... Таков
И ты, поэт!
(Visszhang
Üvölthet-e a vadállat a süket erdőben/Kürtölhet-e a kürt, döröghet-e a mennydörgés,/Énekelhet-e egy leány egy domb mögött -/Mindenkinek a saját hangjára/Feleletet az üres levegőben/Te szülsz nyomban.//
Te figyeled dörgését a mennydörgésnek,/és a viharoknak és magas hullámoknak a hangját,/És a falusi pásztorok kiáltását -/És odacsapod a válasz;/Neked ugyanakkor nincs visszhang...Ahogy/Te is,(neked se) költő!)
Alexandr Puskin: Ehó
Zenghet erdő ordas hangtól,
kürt rivallhat zord viharból,
dombok mögül lány-hang, ha szól –
mint szél, sietsz
s önnön hangján te válaszolsz
mindenkinek.
Mennydörgő hang, eget verő,
vihar, hullám, bősz hangerő,
vagy csak juhász kiáltás jő –
te választ adsz;
de ezt ne várd… te se, költő,
mert úgyse kapsz!