Ahogyan Te...
Írta: hzsike Dátum: Július 29 2015 05:23:24
H

Hogy tudsz így adni mondd,
hogy beleremegnek a fák,
fényt lövellnek az éjszakák,
és hullnak a csillagok,

Teljes hír


H.Gábor Erzsébet
Ahogyan Te...

Hogy tudsz így adni mondd,
hogy beleremegnek a fák,
fényt lövellnek az éjszakák,
és hullnak a csillagok,
s az égbolt úgy ragyog,
mintha ez sose múlna el,
pedig ott van a jel; a hajnal vár,
már leskel az ablaknál.

De kit érdekel, ha többet ér, s boldogabb
e néhány perc mit lényed ad,
mint az egész csodás világ!
S a mosolyod, - Istenem!
ahogy a szád szögletén megpihen...
Ó, te imádott, édes, éltes arc!
Hiába rajta rúna, régi karc,
nem csúfít el, sőt, "sármot" ad,
és úgy kíséri álmomat,
mint a szél a vágy dalát
simítva házak oldalát.

S a szó, mint mennyek selyme hull elém,
és oly erővel váj belém a szépség,
hogy gyönyört ad a fáj,
a nincs, a van, a lesz,
s az érzés ölbe vesz,
és repít, mint szárnyatlan árvát
ki párjára lelt, és áldva az álmát,
ezer imát rebeg -
érted kedves, s neked,
mert; ahogyan Te, így szeretni,
senki se tudna, soha, senki!.