Estétől-reggelig
Írta: Dellamama Dátum: Július 29 2015 10:12:45
Sz
Ténfergő magányomban rámborult az este,
a város zaja lent maradt, nem ér fel a hegyre.
Tiszta arcú Hold ontja rám ezüst sugarát,
itt érezni a mindenség ózon illatát.
Teljes hír
Este
Ténfergő magányomban rámborult az este,
a város zaja lent maradt, nem ér fel a hegyre.
Tiszta arcú Hold ontja rám ezüst sugarát,
itt érezni a mindenség ózon illatát.
Éjjel
Csoda- tárház ajtaja kitárul előttem,
csillagvirágok nyílnak az égen felettem.
A völgyben a városra szétterül az éjjel,
a házakra, mint gyászmadár- szárny terül széjjel.
Hajnal
Az éj fekete vászna résnyire szétszakad,
kikukucskál mögüle az aranyarcú-Nap.
A hajnal velem ébred, a város életre kel,
a völgy ásító szája még ködpárát lehel.
Reggel
A lámpa-fényeket a kelő Nap kioltja,
mint halvány kék szalag lent tekereg a Duna.
Az emberekben új nappal új remény ébred,
reggel- tájban azt érzi mégis szép az élet.