Késői párbeszéd
Írta: iytop Dátum: Augusztus 01 2015 10:00:11
Sz
A megdermedt öreg sétatéren, magányosan,
két látomás mutatkozik a ködben.
A szemük homályos, ajkuk puha,
beszédük halk, meztelenek, akár a fák,
Teljes hír
A megdermedt öreg sétatéren, magányosan,
két látomás mutatkozik a ködben.
A szemük homályos, ajkuk puha,
beszédük halk, meztelenek, akár a fák,
mikor ágaik ruhátlanok.
A megdermedt öreg sétatéren, ahol nagy a csend,
két kísértet visszatekint a múltukba, dereng.
- Emlékszel még egykor hogyan lelkesedtünk?
- Miért, okvetlenül emlékeznem kéne?
- Pista, miért ver a szíved, mikor engem szólítasz?
és álmodban is melletted vagyok?
Istenem, hol vannak azok a boldog napok, mikor még találkoztak ajkaink!
Pista, mindez más a múlt, elmúlhatott.
- Mily kék volt az ég, és nagy a reményünk!
Elszaladt, legyőzött minket...
- Asszony, hagyd nyugodni azt ami már meghalt.
Így lépegettek ketten a bolondos éjben,
és a csak a sötétség hallgatta a suttogásukat
egy fagyos, színtelen képben.