Középkori szonett
Írta: haaszi Dátum: Augusztus 02 2015 18:52:55
Sz
Lelkedben komor, zord isten riaszt,
pártfogása szorongatja szíved,
misztikus köddel borítja szemed,
s füledbe cseppent olvadt méhviaszt…
Teljes hír
Lelkedben komor, zord isten riaszt,
pártfogása szorongatja szíved,
misztikus köddel borítja szemed,
s füledbe cseppent olvadt méhviaszt…
Őrjöngő düh lep el, hisz attól félek,
szíved oltárnál hiába virraszt,
nem engednek nálam lelni vigaszt,
s hited kapuja zár, míg nyugovóra térek…
Ne áldozd fel magad hamis oltáron!
Szökjünk el együtt, él még a remény,
hogy másik földön győzni tud az álom,
s egymásé lehetünk még, te meg én!
Lopózz ki hát, illanjunk hét határon,
cinkosunk legyen mélysötét éji fény!