Saját életem az iszap és csak zúdul rá!
Írta: KiberFeri Dátum: Augusztus 04 2015 09:45:50
Sz
Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg.
Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg…
Teljes hír
Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg.
Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg…
Hol van a szabadság?
Hol van szabadosság?
Hol a kereszténység?
Hol az egységesség?
Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora,
Csak nézek ámulva-bámulva... ez meg kicsoda?
Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy szerelmes leányszem…
Behajlik a látóhatár végén, én mai napomat kezdem.
Ha megállna az idő, én elkapnám és csendben gondolkodnék...
Örök kérdés, ha vagyok, akkor gondolkodó miért is volnék?
Felnézek, látom, hogy a bércek erős napfényben dagonyáznak...
A tavalyi hómaradványok sunyin bujkálva, táncot járnak…
Ha tovább süt a nap, sáros hólében fáznak a domboldalak…
Én gyűlölőm a morzsákat, mert abban kevéske a kenyérke,
Pár kis morzsával, vajon, milyen messzire futhat a legényke?
Én vagyok a legényke és térdig sárban toporgok!
Fogaim alatt pár kis morzsával, bárgyún mosolygok…
Morzsákat a sárból szedtem, most aztán ropog a fogam alatt,
Éhezek, de sár nem ízlik, jó lenne damasztnál egy nagy falat…
Lassan már nevetséges… de el is neveznek, sárlegénykének,
Tudják, hogy velem ezt lehet… különben, hogyan élvezkednének?
Kérdezem én, ez az igazi élet és maga a boldogság?
Nekem nem! Köröttem meg csak azt látom, másoknak hóbortosság…
Néha háborgok, hogy úgy lefürdenék, de hol is, minek is…?
Mire körülnézek, már be is sároztak, ugranak, csakis.
Miért a sorsom, hogy mások a vályogot folyvást csak rám kenik?
Ráadásul keményen rám szárad, erre fogukat, úgy fenik...
Ősszel sokszor belebújok, kabátomra veszem a ködöt,
Ezzel az hiszem, hogy megtaláltam a Kánaánt…! Ördögöt…
Pocsolyákat kerülném, de csak sáros leszek, én mint lökött.
Élvezhetném, ha nekem dalolnának a lélekharangok,
De csak a kongással... besároznak, ezek a mindennapok…
Az erőszak hangjai sárban jönnek… mindenütt hallhatók!
Magamban, méltó ellenfelet találtam, ez rémít egy kicsit,
Lehetek-e magyar, igazi magyar… de kérdés, mi itt limit?
Azt azért bizton tudom, nyakig sárban is… közelg a nagyvizit…
Vecsés, 2015. június 23. – Kustra Ferenc