Moka-szín
Írta: janus Dátum: Augusztus 04 2015 11:22:58
Sz
És fest a vágy, ecsetén remény,
képzeletvászonra csorog rá a fény,
és kék terül, halványan ölel
izzó vérkorongot, felleghez közel.
Teljes hír
És fest a vágy, ecsetén remény,
képzeletvászonra csorog rá a fény,
és kék terül, halványan ölel
izzó vérkorongot, felleghez közel.
S lent zöld simul, benne rózsaszín,
virágmezőn könnyű mokaszin
andalog, lépte fű fölött lebeg,…
… s én bámulom, szívem csak hebeg.
Bőre bársonyán lágy barna terül,
hajára az éj feketéje ül,
szemöldökív alatt két barna tó,
benne gyönyörűség ring, nyugtató,
és a vágy most rózsavérbe márt,
az ecset ajkat fest, mit a szív kívánt,
és a képre pazar szivárvány terül,
a világ megszűnik, csak ő van egyedül,
az indiánleány, igéző, gyönyörű,…
s nincs tovább, kevés minden betű…
… az ecset zuhan, sziklákon törik,
remény illan el, messze költözik,
szurok feketét önt a kín magány,
eltűnik a kép, s az indián leány,
képzelet vásznára varjú tolla hull,
de a vágy újra fest, fest makacsul.