Rainer Maria Rilke: Sonette an orpheus –Erster Teil (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Augusztus 04 2015 11:23:40
Sz
Itt nő egy fa. Ó, tiszta út a mennybe!
Ó Orpheusz! Ó ilyen fa vagy te is!
Minden csendes. De már itt van a csendben
a változás, új szín, s hang lesz ma itt.
Teljes hír
Rainer Maria Rilke: Sonette an orpheus –Erster Teil
Da stieg ein Baum. O reine Übersteigüng!
O Orpheus singt! O hoher Baum im Ohr!
Und alles schwieg. Doch selbst in der Verschweigung
ging neuer Anfang, Wink und Wandlung vor.
Tiere aus Stille drangen aus dem klaren
gelösten Wald von Lager und Genist;
und da ergab sich, daß sie nicht aus List
und nicht aus Angst in sich so leise waren,
sondern aus Hören. Brüllen, Schrei, Geröhr
schien klein in ihren Herzen. Und wo eben
kaum eine Hütte war, dies zu empfangen,
ein Unterschlupf aus dunkelstem Verlangen
mit einem Zugang, dessen Pfosten beben,—
da schufst du ihnen Tempel im Gehör.
(Orpheusz szonettek – Első rész
Itt emelkedik egy(égig érő) fa.Ó, tiszta emelkedés!(éteri elemelkedés)/ó, Orfeusz énekel! ó, magas fa a fülben!(magasztos hang a fülben)/És minden csendes. De hiszen még az elhallgatásban(csendben)/benne van az új kezdet a jeladás (hang)és a (hang)színváltozás előtt.//
Az állatok a csendből tolongtak kideríteni/elhagyva erdei vackukat és és elméjüket,/és ott megadták magukat, és ez nem a ravaszságuk /és nem a félelmük miatt voltak csendesek//
hanem az ő hallásuk miatt. Bőgésük, rikoltásuk, hörgésük/kicsit elhallgatott a szívükben. és ott, ahol éppen/csak egy kalyiba volt, ami menedéket nyújtott (valakinek),//
egy búvóhely, ahol a zavaros vágyakkal /számolna el, akinek bizonytalan a helyzete/ott alkotott nekik templomot a hallásuknak ( a hangjával)
Rainer Maria Rilke: Orpheuszi szonettek - Első rész
Itt nő egy fa. Ó, tiszta út a mennybe!
Ó Orpheusz! Ó ilyen fa vagy te is!
Minden csendes. De már itt van a csendben
a változás, új szín, s hang lesz ma itt.
Kíváncsiságtól hajtva minden állat
elhagyja vackát, mint ki megveszett:
és nem furfangból lesznek csendesek,
s félelem nélkül megadóan állnak
egy új hang hallatán. Alábbhagy most
a bőgés, rikoltás, hörgés azok
szívében, kik napról-napra reszketve
fedél nélkül, mégis csodát remélve
kiszolgáltatva élnek itt, s mindazok, -
fülébe hangod emel templomot.