Éji látogató
Írta: gondola Dátum: Február 27 2008 19:22:54
Aludtál. Arcodon szétterült az álom,
tested elhagyva lelked, távol járt.
C
Teljes hír
Éji látogató
Az éjjel Nálad jártam
felöltöttem csillagokból szõtt ruhám
s szálltam nesztelen az éjben,
míg Hozzád el nem értem.
Aludtál. Arcodon szétterült az álom,
tested elhagyva lelked, távol járt.
Egy szó, mit füledbe súgtam halkan
varázsütésként hatott, mint a csók, az ajkadon.
Pillád megrezdült, lassan nyílt szemed
s nem tudtad álom vagy valóság lehet?
Néztem mosolyodat a szádon,
csillagszemedben a fénylõ lángot,
emelted kezed, mely nem engedelmeskedett
nem tudhattad, az Éj Királynõje bénítja testedet.
S a vágy, mely szemed tükrében égett
egyre duzzadt, míg olthatatlan nem lett.
Kimondatlan szavak sora jelent meg az éterben
ott, akkor tudtuk, nem így kellene lennie!
Fájt már ez a láng, égette szívem
vissza kellett, hogy az álomnak adjalak Téged.
Csillagport hintettem égõ szemedbe
s lassan lecsuktad, a tüzet feledve.
Csak még egy csók, hogy álmod édes legyen!
S visszatértem, ahogy jöttem, nesztelen.
2008.02.24.