Christina Georgina Rossetti: A Dream (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Augusztus 10 2015 09:55:08
Sz
Egyszer nem rég (álmodtam véled én)
azt álmodtam, állunk egy nyílt mezőn;
nézzük, mint ring egy gerlepár le, s föl,
szép szerelmi násztáncban könnyedén.
Teljes hír

Christina Georgina Rossetti: A Dream
Once in a dream (for once I dreamed of you)
We stood together in an open field;
Above our heads two swift-winged pigeons wheeled,
Sporting at ease and courting full in view.
When loftier still a broadening darkness flew,
Down-swooping, and a ravenous hawk revealed;
Too weak to fight, too fond to fly, they yield;
So farewell life and love and pleasures new.
Then as their plumes fell fluttering to the ground,
Their snow-white plumage flecked with crimson drops,
I wept, and thought I turned towards you to weep:
But you were gone; while rustling hedgerow tops
Bent in a wind which bore to me a sound
Of far-off piteous bleat of lambs and sheep.
Egy álom
Egyszer egy álomban (egyszer álmodtam rólad)/Álltunk együtt egy nyílt mezőn;/Fejünk felett 2 gyors szárnyú galamb kergetőzött/nyugodtan és udvarolt teljes egészében láthatóan./Amikor még magasabban széles árnyék repült/lecsapva, és egy falánk sólyomnak mutatkozott;/Túl gyengék a harchoz, túl fáradtak repülni, ők feladták;/Így búcsúztak az élettől és a szerelemtől és az újabb élvezetektől./Aztán a tollaik leestek kerengve a földre,/A hófehér tollazat pettyezett volt bíbor cseppekkel,/Sírtam, és gondoltam, feléd fordulok sírni:/De te elmentél;míg a susogó sövények teteje/meghajolt a szélben, mely szült nekem egy hangot,/A távol szánalmasan bégető bárányok és juhok hangját. -Haasz Irén nyerse)
Christina Georgina Rossetti: Álom
Egyszer nem rég (álmodtam véled én)
azt álmodtam, állunk egy nyílt mezőn;
nézzük, mint ring egy gerlepár le, s föl,
szép szerelmi násztáncban könnyedén.
Fejük felett sólyom vadászik épp,
árnyként lebeg, majd lecsap a falánk;
túl fáradtak, túl gyengék, s nincs tovább;
így ér véget szerelem, vágy, s a lét.
Kerengve hullnak földre tollaik,
a hófehér bíbor pettyesre vált,
és sírok, és válladra omlanék:
de nem vagy ott; csak a fák ágait
fújja a szél, s a távolba a gyászt
báránykák bégő hangján hordja szét.