A tó teltkarcsú, zömök élőlénye,
ha rászoktatod ízes eleségre,
és rendszert adsz az önző mániádnak,
ők csapatostul nap-nap visszajárnak,
a többivel már alig akad dolgod,
fölcsalizod az alamuszi horgod,
behajítod a beetetett pontra,
és rábízod a szerencséd a pontyra,
a vadászat a teli csönddel indul,
a kapásjelző csattan, mint az íjhúr,
nincs esélye a buzgó lépre csaltnak,
s lefékezed vad iramát a halnak,
de éget, mint a napozót a hőség,
hogy egy eleven préda a dicsőség,
és jó is, rossz is, örülsz is, meg bosszant,
a siker éltet, a bűn összeroppant,
s a becsületeden megesett foltot,
az első kanál halászlével oldod.