A fény és a sötét, találkoznak, összeölelkeznek,
Aztán a sötét orvul, durván felökleli a fényeket.
Pendültek fény húrok, szólnak lélek dallamok,
Mint tiszta szűz hó… oly’ tiszták a szólamok.
Hullhat ónos eső, vagy hó, fájhat fej, mégis leszáll az est
És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest.
Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz…
Akkor majd remegve, tátott szájjal hallgatjuk, hogy mesélsz.
Szemem, lelkem fürkészi az eget,
Még kutatom, e szépség mit ihletett…
Gyönyörű, vizuális élmény kiváló,
Szépségével a természet pazarló.
Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc