Laikusként konstatálom
észlelem a jeleket,
hol a határ, hol az álom
megfejtem, ha tehetem
lám az egyik pillanatban
sír mint egy kisgyerek,
a másikban villan, csillan
s megold egy képletet
Feldobódik, szinte lángol
éget mint a Nap tüze,
másik percben tőle fázol
vagy éget a tekintete?
Euforikus a lénye
átmeneti állapot
elárulja mi a vétke
génjeiből származott...
Őrül-e vagy zseni elme
eldönteni nem tudom
szavai csak néha zene
áthatolni nem tudok...
Nem tudok az elméjében
rendet tenni hirtelen
másik percben nem lesz képben
varázsol a nincstelen!
Varázsol és vetít, mit lát
mutatja a képeket,
vizionál mindent kitár
nem értem a lényeget...
Somfordálok a nyomában
fecskendő a kezében,
kábítószer otthonában,
azt mondja, hogy kell nékem!
Szakszerűen megkeresi
vénáját és beleszúr
e perctől már nem kell neki
senki, csak a vesztes múlt...
Skizofrén, vagy talán zseni?
Nem hiszem, hogy megtudom
pszichiáter kell most neki
ismerősöm felhívom...
Keresem az intézetben
nem találom már sehol,
most már én sem vagyok képben,
pedig egyszer élt, de hol?