Ő műtött, én meg versben és haikuban…
Itt ülök a kórházi ágyban, verset és haikut faragok.
Emlékeztetőül, hogy ne feledjem, majdnem kétszemű vagyok…
Jobb szememen már volt-nincs szürke hályog… látok, amit akarok…
Műtőbe toltak, mindenki kedves volt,
Úgy tűnik, az emberség itt még nem holt.
Nem mondom, hogy olyan nagy, de élmény volt…
Jó doktorunk Enyedi Lajos adjunktus, kedves ember,
Közelében bárki van… ha gyáva ember, félni nem mer!
*
Kórházban lenni,
Betegnek, nem nagy élmény.
Kényszerűség, úr!
*
Doki fejemnél,
A szemem kifeszítve.
Stika rettegés…
*
Lézerfény szembe…
Folyvást csak belenézni…
Figyelem, kötve…
*
Jó doki szépen beszélt, jó volt a hangsúlya,
Éreztem, bíztam benne… nem lesz itt probléma.
Nővér meg csepegtetett… nem remegett flaska.
Orvosnak ez a műtét, csak szokásos, napi rutin,
A gép vele dolgozik, mint varrónővel a bobin…
Szemem helyi érzéstelenítés miatt nem fáj,
De a lelkem nem tudta, közben küzdött, hogy ájjáj…
*
Szemmel követtem
Fényt, figyelem lekötve.
Szemben munkálat.
*
Nem is turkálás,
Mert gyógyító folyamat.
Ő aranykezű!
*
Már reggel óta itt vagyunk feleségemmel,
Nekem jobb, neki bal szem, kezelve lézerrel.
A doktor ma két szem-hibás embernek biztos jót tett,
Remélem jó munka után, ő lelke… emelkedett.
Ügyes a doki és látom, sorsa, hogy orvos legyen,
És még nagyon kis fiatal, hogy élete leteljen.
Addig még olyan sok embert segít látáshoz…
Rosszul látókat hozzásegíti... még máshoz…
Műtét előtt kaptunk egy kisebb nyugi tablettát
És már nem is izgultam, mint bika… vörös láttát.
Mindegy volt minden, nővér kérdezte hatott-e,
Mondtam, mint marhának a vágóhíd pörölye.
Műtét alatt tényleg, nagyon nyugodt voltam,
Bár egy kis reszketőst, magamban tartottam…
Szemünk elé felragasztva egy plexi-védő,
Arra nem jó, hogy kilássak, de óvva védő,
Már az ötlet is ügyes és elismerendő.
Jól van, a mai nap is lassan elmúlik, e szerint jól sikerült,
Doktor a népi hírét igazolta, nálam nagyok közé került.
Van nekünk még másik ugyanilyen vaksi szemünk is, majd jőni kell,
De akkor is Enyedi adjunktushoz… ő műtsön szakértelemmel.
*
Félelem nem volt,
Lelki majré volt kicsi.
Kiváló orvos!
*
Doktor uram, az Isten áldja!
Készüljön, lesz itt még találka!
Budapest, 2015. augusztus 12. (este a 3. kórteremben…) – Kustra Ferenc