Kincsesdobozom fiók alján,
rést nyitok a múlt ajtaján
Filmek peregnek, fekete fehéren,
elfeledett rokonok sárguló fényképen.
Keretbe szorított képekre lelek,
rendezgetek, időutazást teszek.
Rózsaszín baba popsik,
vajon kik ők, az emlék kopik.
A gyermekarcok megvénülnek.
A felnőttek nem nevetnek.
Pödrött bajszú öregapám,
szúrós szeme visszanéz rám.
Pózba merevedett alak,
valakitől reám maradt.
Álló képeken sorsok peregnek,
jártak nálam, de örökre elmentek.
Legkedvesebb kincsem talán,
pici képen a nagymamám.
Rá emlékezni nagyon fáj,
a múltat becsukom, kattan a zár.