Christina Georgina Rossetti: A Daughter of Eve
A fool I was to sleep at noon,
And wake when night is chilly
Beneath the comfortless cold moon;
A fool to pluck my rose too soon,
A fool to snap my lily.
My garden-plot I have not kept;
Faded and all-forsaken,
I weep as I have never wept:
Oh it was summer when I slept,
It's winter now I waken.
Talk what you please of future spring
And sun-warm'd sweet to-morrow:
Stripp'd bare of hope and everything,
No more to laugh, no more to sing,
I sit alone with sorrow.
(Éva lánya
Bolond voltam aludni délben,/És felébredni éjszakai hűvösben/vigasztalan hideg hold alatt;/bolond, szakítani a rózsámat túl hamar,/bolond, kapkodni a liliomomat.//
A kertemet nem tartottam (rendben);/Fakult és minden cserben hagyott,/Sírok, ahogy még soha nem sírtam:/Ó, nyár volt, amikor elaludtam,/Ez tél most, mikor felébredek.//
Mondd, mit vársz a jövő tavasztól/És a holnap nap-meleg édességétől:/Vetkőzd le a puszta reményt és mindent,/Nincs több nevetés, nincs több ének,/Ülök egyedül bánatosan.¬- Haasz Irén nyerse)
Christina Georgina Rossetti: Az este lánya
Bolond alszik, míg tűz a nap,
s vigasztalan éjjel ébred
a hideg fényű hold alatt;
bolond az, ki rózsát szakajt,
bolond, ki engem kér meg.
Nem tartottam rendbe kertem;
kopár, már nincs is fénye,
sírok, sírok, könnyem nyelem:
ó, nyáron álomba estem,
s most ébredek a télre.
Mondhatod, még rám tavasz vár
s a holnap lesz majd édes:
reményem sincs, minden sivár,
nincs több dal, nincs több kacaj már,
csak bús, magányos élet.