H.Gábor Erzsébet
Az utolsó ősz
Szerette a szilvát nagyon.
Leültem - gondoltam, hagyom,
s csak néztem, ahogyan falja.
Egy darázs repült a falra;
dühödten csapkodtam szegényt -
nem hagytam életre reményt.
Apám csak ette a szilvát -
az ablak törtfényben vibrált,
őszi Nap sugara játszott -
legyen a pillanat áldott!
Arcára örömöt festett -
alkonyult, aranyló est lett.
Nem járt több ősz neki, egy se -
Jóurunk magához vette...
Zokog a tollam a csendben,
könnye a telt lapra cseppen.