Filléres édesség volt, semmi kétség,
nagy, hosszú csíkját bakancsszíjnak nézték,
és itt van újra, kanyargós egészben,
mert gyerekraktáramból visszakértem,
s míg szűk darabját végigjárja nyelvem,
a nagyja pihen ujjamra tekerten,
ma már tudom, de mégiscsak bolondság,
hogy gép préseli, szeleteli hosszát,
mert akkor az volt benne a csudásság,
hogy messziről még igaz szíjnak látták,
nagy csalafinták vittek minket lépre,
ki gondolt akkor az édesgyökérre,
bár meséskönyvnyit termett meg a kiskert,
az ánizs nem volt felénk akkor ismert,
s most elém toppan, mintha viszonozná,
hogy gyerekkezem ritkán jutott hozzá,
mint csűrték-gyúrták, senki nem szólt róla,
de fölébreszti álmából a strófa,
és látom azt a féltenyérnyi boltot,
hol bakancsszíjhoz kötözték a sorsot.