JELENLÉVÕ MÚLT
Írta: szoszircsi Dátum: Február 28 2008 05:06:47
I
Eloldom a szívem egészen,
mert szétesett óhajok hemperegnek
Teljes hír
Eloldom a szívem egészen,
mert szétesett óhajok hemperegnek
s az ég tavába csobban a Hold...
az összegyûrt percek évekké érnek
s a sötéten hiába fénylik át a szemem...
ezüstté olvad az õsz
markában szorítja az éjszakát hisz'
életem nem több mint egy villanás,
sebeim ezernyi tûszúrás
s kedvem felejtett bánatból él...
Féltésem önzése - létem õrzése
s érzem :
mázsányi ólom a szívem !
kezem hideg hó-érintés
bár dorombol a völgy a hegy lábánál,
míg süppedt könnyekkel küszködök
fájdalmat tépek fel tövestõl...
Már csak a fényes
tarka kendõket szeretem-
lebbenésük a sértetlen szabadság !
'82.o7.