Villámok
I.
Hasítja vakító villámfény
a felejtés fátyolszövetét.
Lángba borul az augusztusi ég,
zúg a szél és hull a jég,
eső teríti függönyét
a kiégett, szomjas kerten szét.
Szaladó záporral jön a sötét,
rám borul a bakacsin éj,
csak a Balaton fölött izzik az ég
s múlt viharától lobban egy emlék.
II.
Villámfénytől izzó égre
vetődik árnya a fáknak,
ahogy szél karmában jajongnak,
hogy jég szaggatja lombjukat.