Sápatag virágok
A Nyarat siratják;
Dollár-hordák szolgái a
Fegyvert tisztogatják.
Hazánk nagyobb része
Hulló szirmú rózsa,
Kisebb része a butaság
Utolsó csatlósa.
Jövő reménysége
Szakadékba rejtve;
Rongyos-véres jövőképek
Egymást verik fejbe.
Sápatag remények
Jelent ostromolnak;
Messzi álmok erdeiben
Csavarog a Holnap.
Kicsi országomnak
Egész múltja sáros,
Mindenfelől szegény régi
Magával határos.
Sarokban duzzogva
Sült galambra várunk;
Be kellene foltoznunk már
Szakadt múlt-kabátunk.
Sápatag Jelenben
Minden sóhaj árva;
Retteghetünk a kihalás
Dobozába zárva.
Megpuhult a világ
Kocsonyás fej-lágya,
Nagy bajok jöttét hirdeti
A “jobb élet” vágya.
Vagy sok kis közösség
Nagy egységgé békül,
Vagy Atlantiszként süllyedünk -
Identitás nélkül.
Magyarok csillaga
Nehéz sorsát futja;
Szent Istvántól mostanáig
Rögös volt az útja.
Virradunk-e mához
Néhány tucat évre
Szent István és az új kenyér
Magyar ünnepére?