Már rég nem arról van szó,
hogy kolbászból van fonva…
mégis, a kitántorgó
szaporul, mint a gomba,
hazát hagy el, meggyászol,
elmegy vissza se nézve,
hisz csóró lehet bárhol,
ha nincs lehetősége.
A vasfüggönyt felhúzták
egy újabb szabadságra,
s mi csak a kolbászt láttuk,
de azt nem, mi az ára,
hogy minden szét lesz verve,
üzem, gyár és barátság,
hogy mindenki keserve
mikor sírunkat ássák.
Erő, tudás, bátorság,
ha máshol keres fészket,
mérgezi népe sorsát,
rossz döntésekre késztet.
És minden számvetésnek
értelme egy lehet:
észnek és tettre késznek
itthon adni teret.