Lehet,hogy butaság,lehet,hogy nem,
Azt hiszem,tényleg beléd szerettem,
Simogat ,mikor mélyen szemembe nézel,
Mondd ki kérlek,hogy te hasonlóképp érzel!
Rögvest hiányzol,mikor búcsúzol tőlem,
De bizton tudom,nem menekülsz előlem,
Azonban egyszer minden találkozásnak vége,
De a tűz,az emléke utánuk,Benned ég-e?
Rögtön olyan volt,mintha már ismertelek volna,
Átérzed,amit érzek,még ha szám nem is szólna,
Vágyom Rád,de nem csak arra,hogy mindig szeretve csókolj,
Hanem arra is,hogy őszintén,tisztán karomba omolj.
Sosem tetszett még így senki nekem,
Kérlek édes ne dobd el a lelkem,
Hisz` mi biztosan összeillünk így ketten,
Számomra nem játék,hogy beléd szerettem!
Te vagy az talán kire mindig is vágytam,
Mostanság biztosan, múltban nem vájkáltam,
Tökéletesen megértjük egymást, -hihetetlen,-
Légy te lengyel angyal velem szüntelen és bűntelen!
2011.X.16.