Ha kiterítenek holtan
s veled csupán magam voltam,
vigasztal-e majd a tudat,
hogy velem jártad az utat?
Fűszálból font, vagy acél létra
feszül hídként sok szakadékra,
melyek fölött fogunkban tartva
viszünk szerelmet túlsó partra?
Hiábavalóságok, mint a
tücsökdal, virág, csillag, hinta,
melyekért élni érdemes;
mi lesz velük, ha nem leszek?
(Nagy László versére)