Ez van.Egyedül maradtam.
Lelkemben folyton izzó,égő katlan,
A fájdalom ,mely gyötri szakadatlan.
refr.:
Mondhatja bárki, óh ez csak csalódás,
S hogy bárkinek volt efféle s más,
S jöhet rengeteg különféle okoskodás,
De akkor is más ez a csalódás, mint mások
Ezért is ül a lelkemen hosszúra nyúló átok,
Én már csak vadat,sötétet,sivárt,pusztát látok
(S ha valami netán jó is én kritizálok).
S mikor én a sok vadságot,sivárságot látom,
Sokszor úgy érzem,már hányok,
Haragosan az égre meredve kiáltok:
„Nincs, ami jutalmazza igazságom!”
S tényleg nincs.Elveszett a kincs.
Hittem és bíztam, adtam s szerettem,
S mindent őszintén tettem,
Mégis mindent elvesztettem,
Bizalmamban megsebeztettem.
Miért, oh miért van az,
Hogy ki lelkében igaz,
Lelke hamvedrében elhamvaz?
S miért, oh miért van az,
Hogy ki ott belül rőt s gaz,
Mégiscsak jól jár,igaz?!
Nem lehet azzal bánni elég csínján,
Ki önző hasznot épít más kínján.
2010.VIII.5.