Még nagy művésznek sincs oly gondolata
mi márványba zárva nem lelhető.
De kifaragni, mi csak sejthető,
csak ész által vezérelt kéz tudja.
A rossz, s a jó, mi taszít vagy vonz lágyan
te bájos hölgy, büszke uralkodóm,
benned van, mint kőben; s szomorkodom,
mert a művel ellentétben áll vágyam.
Szépséged nem oka; sem a szerelem,
sem Fortuna, Sors, vagy ridegséged;
vagy lenézésed rút bűneim okán,
hogy egyszerre él halál s kegyelem
szívedben; s hogy gyenge képességem
csak halált enged kibontanom már.