"Anyám én nem ilyen lovat akartam"
Írta: marica Dátum: Február 28 2008 09:20:55

---

T

Egyszerre robotok
és ösztön állatok
vagyunk.

---

Teljes hír

---

Egyszerre robotok
és ösztön állatok
vagyunk.
Éjt nappallá téve
robotolunk,
hajtunk
a modernül felszerel
otthonunkért,
a pénzért a luxusért.
Észre sem vesszük:
az egészbõl semmit sem élvezün.

Haza csak enni inni aludni járunk,
gyermekre vágyunk,
de nincs idõ,
lassan õ is felnõ,
mint kellék.
A helyet, hogy szépre jóra nevelnék,
csak ellenõrizzük, de azt is csak talán,
és õ óvodába iskolába jár,
mert néki az a munkahelye.
Hely de szegény mit kap bérül ezért?

Maradj csendbe! Fáradt vagyok!
Nem látod miért?Mert dolgozok!
Hát nem tudod értékelni!
Még mi kell? Neked nem elég ennyi?
Te hálálatlan gyermek!
Ezt mind érted teszem,
hogy meglegyen mindened.

Ott a sok játék,
cukorka csípsz ajándék,
baba és kisvasút.
De eszünkbe sem jut
leülni mellé:
Nézd! Hogy fut!

S nem visszük a szabadba,
hogy a természet szépségét láthassa.
Csak robotok vagyunk,
a pénzért hajszoljuk egymást,
elfelejtünk egy, s mást.
Egymást ölelni simogatni,
a másik arcára, szájára csókot adni,
és mondani gyengéden: szeretlek.

Megtesszük ezt menetközben,
mert a végtelen munka közben,
akad némi pillanat
és van aki épp kézbe akad,
Hát elkapjuk egy fordulóra.
Nos! Ez az ösztön óra.

Mert kell.

A biológiai ritmus meg kívánja,
Pont itt, é most, és elég mára.
Észre sem vettük:
már is visszatérünk az ösztön világba.

Az idõ mind ezzel nem törõdik,
Õ is pörög, ketyeg, nem nyûglõdik
a biológiai óra .

Szaporodik a pénz a ránccal,
és semmit sem törõdtünk egymással,
Azzal kit társul választottunk akkor,
mikor elhittük: az élet szép!