Kávéfolt a plafonon
Mint kávéfolt plafonomon,
Gondoltam a minap,
Múlhatnék el,csöppnyi nyomom:
Döbbenést hagyni csak.
Átitatva,nem rivallón -
Falamon így mered.
Zaccos talány volna ez,ó,
Néznék az emberek.
S lehetne száz „miért?” „hogyan?”,
Emléket sem hagyott.
Nem kell értsék, én se tudjam:
Voltam, ma nem vagyok.