Üvegkönnyek erdeje
Írta: Tru Dátum: Február 28 2008 10:18:04
T
Túl e világi határon,
túl a sokszín szivárványon
Teljes hír
Túl e világi határon,
túl a sokszín szivárványon
Üvegkönny csüngedez
a porcelánfákon.
Csillámló káprázat
az egész táj,
Életfákon emlékcseppek,
minden csupa bûbáj.
Lanyha szellõ virágporát
mindenfelé hinti,
Bõrödet selyemfényre
észrevétlen festi.
Testvérként karolják
egymást a fák,
Üvegkönny mellett
sarjadzik a virág.
Pompa árasztja
a mindenséget,
Festõ nem álmodott
még vászonra szebbet.
Hárfa hangját
hordja a szél,
Csoda-világ lakója
mind életre kél...
Szirmot bont a virág,
repedez az üveg,
Régi emlék helyén
ifjú csepp remeg.
Apró léptek moraja,
hallható az avaron.
Tavasz és õsz
itt jó testvér vagyon.
Hártyaszárnyú tündérek
érkeztek meg ide,
hogy porcelánfának
ne repedjen kérge...
Puha kezek gazdái
gondosak és serények,
élnek köztük lányok
és akadnak legények.
Mindenidõk-erdejében
Drágakövek igaz tava,
indul a tánc körülötte
Talpak járják nótaszóra.
Az idõ számukra
ismeretlen fogalom,
és az élet is csupán
csak Boldog Oltalom...