Menekülő álom
Írta: harmatsol Dátum: Szeptember 07 2015 10:44:46
Sz
Hozzád menekülök egy őszi hajnalon
múlt-szigetek mentén fehér álomhajón.
Pedig itt szeretnek, senki nem űz engem,
szavak lángjaitól meg nem perzselődtem,
Teljes hír
Hozzád menekülök egy őszi hajnalon
múlt-szigetek mentén fehér álomhajón.
Pedig itt szeretnek, senki nem űz engem,
szavak lángjaitól meg nem perzselődtem,
csak újakra vágyva lebegek tehozzád,
mintha elébem fél életedet hoznád,
rám bízva a másik felét önfeledten...
Vajon merre tovább vers-tengeren, ketten?
Aztán vihar dönt föl mentőcsónakunkkal,
viaskodunk zúgó stílushullámokkal.
Már-már felém nyújtod az oltalmad kulcsát,
ablakomon új nap hűvös fénye hull át,
valódi és közös múltat felébresztve,
együtt-lélegzést a jelenbe emelve.
Menekülő álmom csendes szelek fújják,
ihlet képeivel,
fonnyadt levelekkel messzire sodorják.