Álmomban a Nílus
Álmomban a lábam előtt
Ott folyott a Nílus.
Ez aztán a stílus!
Ekkora egy hatalmas víz!
Hömpölyögve, lassan,
Úgy, hogy ne hallhassam,
Folyt, mintha az élet folyna:
Időm és reményem,
S lecsordult a könnyem.
A nap éppen lemenőben
Volt, még ma is látom,
Vízen minden álmom.
Kicsiny kosarakban úsztak
Piciny vitorlával,
Kis fonott kosárral.
Vitte a víz épp mint egykor
Mózest vitte. Sorsa,
Nem gondolta volna,
Jólelkű sás állta útját
Épp ott, találomra,
Fáraó gondjára,
S tanult dolgot, teóriát,
napnak, csillagoknak,
S a holdnak állását.
Ki mutatta útját?
Ki mondta meg hogy kell?
Az én álmom mind ott úszik:
Hol lesz a sás az, mely
Útjukat állni mer?
Tanulni, kiválni,
Útat választani,
És azt megmutatni…
Ej, ha sok kis csónakomból
Egy is célba érkez,
Fáraóm kezéhez.
Ekkora egy hatalmas víz!
Hömpölyögve, lassan,
Úgy, hogy ne hallhassam,
Mert titok, hogy hol áll majd meg
S tanulásra buzdít,
A titok nyitjára.
Világ bámultára,
Tengert szétválasztva
Át a Kánaánba.
2015.szeptember