Álmomból kopogó eső ébresztett,
a reggel kissé morcosan érkezett.
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén.
Súlyuktól hajlik virág s levél,
bőven öntötte könnyét az éj.
Szürkeségbe burkolózó Ősz,
korai, hogy már itt időzz!
Várjuk még az indián nyarat,
hogy fénye simogassa arcunkat,
s ha október festi majd a lombokat,
szívünk emlékek után akkor kutat.