A krumpliföld Jézusa
Most kiforgatva vár az összes álmod,
rejtőzni nem kell...és Te Jézus
csak bámulsz a kereszten.
Kíntól vigyorral arcodon, szánod
a sok földtúró ganajt...mi az
ami Téged mégis e csőcselék sorába hajt?
Miért szenveded a kínok kínjait?
Keselyűk szemed üregében vájnak,
és hitedet is szóra bírják...
gyarló ember! Csak tömi a hasát.
Ha jóllakik, már el is felejt.
Parázna némberek szítják a lélek-tüzét,
s a férfilelkeket romlásnak írják.
Jó ez neked? Átkozott krumpliföldek!
Göröngyök, hantok.
És istene fájdalmában
széljárta mezőkön, osztoznak
az együgyű parasztok...